A napok pörögnek a naptáramba és egyre csak azt veszem észre múlnak és múlnak és múlnak még csak tegnap volt az első tanítási nap és már új hónapba kezdünk, azt hiszem ez így fog menni végig ebben az évben, a múlás talán hamarabb elhozza nekem azt amit szeretnék már rég óta... és igen viszont ahogy múlnak a napok egyre jobban közeledek is a felvételikhez, és a vizsgákhoz, remélem minden tőlem telhetőt kihozok majd magamból, erről jut eszembe, az irodalom tanárom feladott nekünk egy olvasmányt amit csak igaz félig olvastam el, mert baromira untam, de neten utánna néztem és olyan érdekes dolgok voltak benne, a következő pár sort az olvasó naplóból másolom be:

" Eljött az este. A varázsló hatásos kezdést akart, ezért "késett" fél órát. Cippola végre megjelent. A lovag, ahogy az író őt nevezte, "egy nehezen meghatározható korú, de semmi esetre sem ifjú férfiú volt, éles, kusza vonalú ábrázattal, szúrós szemmel, redősen zárt szájjal, kicsi, feketére viaszozott bajuszkával, és alsó ajka és válla között úgynevezett légyszakállal, s bonyolult utcai-estélyi eleganciával öltözve. Bő fekete ujjatlan köpenyt viselt, bársonyhajtókával és atlaszbélésű vállgallérral, amelyet elől összefogott, és fehér kesztyűs kezét kényelmetlen mozdulattal tartotta hozzá, nyaka körül fehér sál volt, fején erősen homlokába nyomott karcsú cilinderrel." Ilyen a varázsló kívülről. De milyen igazából? Ki fog derülni, hogy ez az ember nem varázsló, hanem egy hipnotizőr. Az egész előadás abból állt, hogy megkereste a gyenge akaratú embereket, és több megalázó dolgot csináltatott meg velük. A közönség és a lovag hatása alatt volt, a hipnotizáltak pedig csak egyszerűen tették, amit a varázsló parancsolt nekik. Az előadás elején még csak enyhébb dolgok voltak, de a vége felé eljött az az időpont, mikor a lovag már az egész közönséget a markában tudta tartani. Ez azután következett be, mikor a római úr kijelentette, hogy ő akkor sem fog táncolni, ha Cipolla akarja. Küzdöttek egy ideig, de végül vesztett az úr, és ő is beállt a táncolók sorába. Az író így vonta le a megfelelő konzekvenciát: "Ha jó értettem meg az eseményt, ez az úr a harckészségének tisztán negatív voltán bukott el. Nem-akarásból, úgy látszik, lelkileg élni nem lehet; valamit nem akarni megtenni, tartósan nem jelenthet élettartalmat: valamit nem akarni, és egyáltalán semmit sem akarni, tehát a parancsoltat mégis megtenni, talán túl közel van egymáshoz, semhogy a szabadság eszménye ne kerülne közöttük kutyaszorítóba..." Ezt azt jelenti, hogy az élet nem nem-akarásokból áll. Itt van egy eset: nem akarok kábítószerfüggő lenni. De ha nincs meg az a dolog, amit akarok, akkor a nem-akarás az ellenkezőjére fordulhat. Akinek csak nem-akarásból áll az élete, nincs élete. "

Na igen amire ki akartam lyukadni, hogy ez olyan, hogy nem akarásnak sz*arás a vége, és remélem nem leszek oylan helyzetben, mert igen nagyon jól ismerem magam, hogy lusta vagyok tanulni, és remélem nem ez lesz mint a történetben. Mert amikor elszánom magam, hogy na igen tanulok sose fogok tanulni x"D szal ha nem tanulok akkor tanulni fogok? XD na mindegy hagyjuk...

Egyébként befejeztem a PERSONAL TASTE c. doramát és nagyon tetszett, igaz az eleje nem jött be, de ahogy egyre jobban ment a történet egyre jobban kezdett megtetszeni a film is :) aki még nem látta hajrá!

Amúgy egész jól haladok a nyári Dorama Listám kiírtásával, és már egyre több köztük teljes felírattal van, aminek örülök mert így belekezdhetek a Love Rain-ba.